Nemrég még végtelennek tűnt, most pedig már minden gyerek szomorúan számolja a szünidőből hátralévő napokat. Van, aki próbálja gondtalanul kiélvezni, van aki kesereg rajta, és van, aki már álmatlanul forgolódik a tudattól, hogy hamarosan újból becsöngetnek. Mi szülők, akiknek az lenne a feladatunk, hogy tompítsuk az ilyenkor természetes érzelmi reakciókat, és csökkentsük gyermekeinkben az iskolakezdés körüli feszültséget, sajnos sokszor meggondolatlanul is ráteszünk erre egy lapáttal. Amikor azzal fegyelmezzük gyermekünket, hogy "na, nemsokára kezdődik a suli, véget ér a jó világ", vagy ahelyett, hogy kedvet ébresztenénk benne valamelyik tantárgy iránt, unos-untalan noszogatjuk: "ideje lenne elővenni a matek példákat" vagy "kezedbe vehetnéd végre a kötelező olvasmányt", pont az ellenkezőjét érjük el annak, amit szeretnénk. Ilyenkor mi magunk vesszük el gyermekünk kedvét a tanulástól és az iskolakezdéstől, ahogyan az amúgy is felgyülemlő feszültséget is mi gerjesztjük benne.
Természetesen nem veszítettük el a realitás érzékünket. Tudjuk, hogy az iskolában sok dolog nem a gyerek vagy a szülő hozzáállásán múlik. Most mégis azt mondjuk, tekintsünk el a ledarált tananyagtól, a pedagógusok és a gyerekek túlterheltségétől, a pillanatnyi számonkérésre nem pedig a tudás maradandó elsajátítására koncentráló oktatástól, és nézzük mi az, amit igenis mi magunk tehetünk és amin változtathatunk.
1. A tanulás a legjobb dolog a világon
Az első és legfontosabb dolog, hogy a tanulással és iskolával kapcsolatos szemléletünkön változtassunk és a gyerek felé is ezt közvetítsük, bármilyen jók vagy rosszak saját élményeink. Nem azért tanulunk, mert ez a kötelesség, vagy, hogy jó jegyeket gyűjtsünk. Azért tanulunk, hogy megértsük a minket körülvevő világot (miért esik le az alma a fáról, miért kel fel a nap és miért nyugszik le, és miben járult hozzá a vízmolekula dipólus jellege Amerika felfedezéséhez stb.), és megtanuljuk mindazt, amivel képesek leszünk boldogulni, feladatokat, problémákat megoldani az életben. Sokan ilyenkor szoktak legyinteni és végigsorolni, mi mindent nem használtak soha az iskolában tanítottakból, pedig a megszerzett tudás hasznossága nem mérhető patikamérlegen. Gyakorlati haszna keveseknek származik abból, hogy megtanulta Arany Jánostól a Családi kört, mégis szebb a világ azoknak, akik értékelni tudnak egy verset.
2. Minden tanév új kaland
Ha a tanulásra nem valami haszontalan kötelezettségre, vagy szükséges rosszra gondolunk, hanem a fentiek alapján újabb és újabb tudásmorzsák felcsipegetésére, akkor az új tanévet akár új kalandnak is tekinthetjük. Saját gyerekeinknél évről évre sikeresen működik, hogy átpörgetjük a tankönyveket, mi mindent fognak tanulni, és megpróbáljuk visszaidézni, nekünk szülőknek az adott évben mi jelentette a legérdekesebbet. De legalább ilyen fontos, hogy őszintén szembenézz saját nehézségeiddel és elérd, hogy gyermeked ne elkerülhetetlen csapdaként tekintsen rá (lásd korábbi cikkünket a matematikai szorongás "öröklődéséről" >>>). Utáltad a kémiát, vagy a történelmet? Mielőtt ezt megosztod gyermekeddel, gondold végig, mi volt az, amit utáltál benne és ha ma tanulnád, felnőtt fejjel, hogyan változtatnál ezen! Jómagam például ki nem állhattam az évszámok magolását, ami hosszú időre el is vette a kedvemet a történelemtől. Ma már tudom, hogy az évszámok nélkül nem lehetne megérteni az események kronológiáját, hogy miként következik egyik történelmi események a másikból, ezért gyerekeimnek már azt mondom, fogjanak egy nagy lapot és rajzolják be egy időtengelyre az évszámokat, és próbálják átlátni az események sorrendjét.
Bármi is történik év közben, fontos, hogy gyermekünk a vele született természetes kíváncsiságtól hajtva akarja megismerni, felfedezni a világot, bármelyik tantárgyról is van szó.
3. Mindig lehet javítani, mindig újra lehet kezdeni
Sokkal nehezebb a dolgunk, ha nem új vagy korábban már kedvenccé vált tantárgyról van szó, hanem egy olyanról, amitől az előző tanév valamiért már elvette gyermekünk kedvét. Ez esetben át kell lépnünk a kellemetlen élményeken, legyen szó kudarc élményről, vagy a pedagógussal kialakult konfliktusról.
A nyári szünet rengeteg időt hagy arra, hogy az előző tanév kellemetlen élményei leülepedjenek és távolabbról, higgadtabban nézve már nem is tűnik olyan drámainak a helyzet, mint a tanév közben tűnt. Fontos, hogy gyermekünk az új tanévben éppúgy új lehetőséget lásson, mint ahogy mi felnőttek tesszük minden újév köszöntéskor. Érdemes végiggondolni, végigbeszélni (a számonkérő, élces megjegyzéseket mellőzzük) mi siklott félre adott tantárgy esetén és mit lehetne másként tenni, miben tudsz te, mint szülő segíteni. Az olyan elhatározások, hogy idén minden nap fél órát foglalkozom az angollal, vagy nem hagyom az utolsó pillanatra az olvasónaplót, mind-mind segítenek abban, hogy a gyermekünk elhiggye: az új tanév valóban új és más lesz. Persze fontos lesz majd, hogy ezekre az elhatározásokra (finoman!!!) emlékeztesd és ne hagyd elsikkadni a lelkesedést a nehezebb pillanatokban.
4. Ismétlés a tudás anyja
Maximálisan egyetértünk azon szakemberekkel, akik azt mondják, a nyári szünet a pihenésre való. Ez azonban nem jelenti azt, hogy teljesen ki kell kapcsolnunk az iskolában megszerzett tudás mindennapi használatát. Mire való a játék, ha nem arra, hogy tudásunkat szórakoztató módon próbára tegyük és csiszoljuk!
Az olyan műveltségi társasjátékok, mint a Kérdezz-Felelek vagy az IKnow szórakoztató módon járulnak hozzá, hogy próbára tegyétek lexikális tudásotokat. Az intuitív társasjátékok, mint amilyen a Dixit, a Concept vagy az Imagine bámulatosan tréningezik asszociációs készségedet és rájössz, hogy olyan dolgokat is megjegyeztél a korábban tanultakból, amire gondolni se mernél.
A Brainy Band kártyajátékaival pedig az általános iskola ötödik osztályáig izgalmas társasjátékok keretében frissíthetitek fel a matematika tudást az összeadás-kivonástól a törtekig, de az angol nyelv gyakorlásához is remek lehetőséget nyújt a Match and Catch és a Zoolphabet.
5. Óra átállítás
A végére hagytuk azt, amiről a legkönnyebben hajlamosak vagyunk elfeledkezni. Ez pedig biológiai óránk, ami a nyári szünidő alatt más időszámításban pörög. Későbbre tolódik a lefekvés, hacsak nem táborban vagyunk, nem csörög a vekker. Ha el akarod kerülni, hogy az első iskola hét a szükségesnél is megterhelőbb legyen, az iskolakezdést megelőző héten álljatok vissza a tanév közben szokásos napirendre, és az első héten adjatok hozzá plusz fél órát a reggeli készülődéshez, akkor nem bolondok házával indul a szeptember:)
