Az oldal megtekintésével elfogadod a cookie-k használatát. További tudnivalókat  itt olvashatsz »

Termékek Menü

Mit tegyél, ha rosszalkodik a gyerek „karantén” idején?

CURIOCITY Blog
2020. 04. 19. 09:30:04
Mit tegyél, ha rosszalkodik a gyerek „karantén” idején?

Hetek óta össze vagytok zárva, egyszerre kell anyának / apának, pedagógusnak, virológusnak, pszichológusnak lenned, a gyerkőcök pedig ha akarod, ha nem, előbb-utóbb elszabadulnak. Mihez kezdj, ha nem működnek a jól bevált receptek, a feszültség a tetőfokára hág és úgy érzed, semmi sem segít?

Mit tegyél, ha rosszalkodik a gyerek?

Az elmúlt hetek történései, a kijárási korlátozás, az iskola és óvoda bezárás minden szülőt olyan új helyzet elé állított, amire senki sem tudott felkészülni, amelyre nem adnak támpontot a „normális” élethelyzetekre szóló szakkönyvek. Bár családi körben kell lennetek, önmagában is elég feszültséget tud gerjeszteni, hogy éjt nappallá téve össze vagytok zárva, gyakorlatilag megszűnt a társas érintkezés másokkal (nem a Facebook chatelés és a Skype nem helyettesíthet egy vacsorát, kávézást, sörözést), és csak kevesen vannak olyan szerencsés helyzetben, hogy ne stresszelje őket a megélhetésért való aggódás (nem beszélve azokról, akik már elveszítették állásukat - a szerk.).

Emellett azonban tucatnyi új kihívással is meg kell küzdened. Ha ovis, vagy még kisebb gyerkőcöd van, egyre nehezebb egész nap olyan foglalatosságot találnod, ami mellett te is haladni tudsz munkáddal (legyen az home-office vagy a szokásos többszörösére duzzadt házimunka). Kisiskolás gyerekek esetében egyik pillanatról a másikra kellett pedagógussá avanzsálnod, mert hiába a pedagógusok minden erőfeszítése, a digitális oktatás koránt sincs azon a szinten, hogy az éppen írni-olvasni-számolni tanuló nebuló a számítógép, tablet vagy okostelefon mellett ülve önállóan végezze el a feladatokat. A nagyobb gyerekek esetében pedig éppen a nyakukba zúduló, helyenként túlzott feladatmennyiség kezelése, a hatékony időbeosztás elsajátítása, no meg a megfelelő motiváció megtalálása jelent kihívást.

Mindennek tetejébe, ahogy bárkinél, úgy a gyerekeknél is időről időre elszakad a cérna, zajonganak, randalíroznak, nem fogadnak szót, nem csinálják meg, amit kérsz, ha pedig többen vannak előbb utóbb garantáltan hajba kapnak. A legtöbbször sikeres receptek: kiviszed a játszótérre, hadd tombolja ki magát, beígérsz egy fagyizást, vagy rosszabb esetben letiltod a tévézésről, tabletről, most nem működnek. Kíváncsiak voltunk, mit mond a szakember.

Megelőzés

Az első és leghasznosabb tanács, akárcsak a koronavírus esetében, a megelőzés. Próbálj meg olyan körülményeket teremteni, hogy minél kisebb teret és alkalmat adj a „rosszalkodásnak”. A gyerekek nem csak átveszik szüleik hangulatát, feszültségét, hanem általában fokozottan képesek „visszaadni” azt. Ezért, ha már eleve feszült, ingerült légkör veszi körül, annál inkább hajlamos lesz minden olyan csínytevésre, amivel levezetheti saját feszültségét. Ha pedig kiborulsz és kiabálni kezdesz vele, ő is kiabál. Ha csapkodsz, dühöngesz, ő is csapkodni és dühöngeni fog. Ez persze legtöbbször fordítva is igaz. Higgadt, nyugodt légkörben minden sokkal egyszerűbben működik.

Nem elég azt mondani: legyél jó! Mondd el, hogyan legyen az!

Korábban is leírtuk már, de nem lehet elégszer hangsúlyozni, rengeteg konfliktus helyzet megelőzhető, ha pontosan megmondod gyermekednek, mit vársz tőle. Nem elég azt mondanod, legyél jó, vagy ne rosszalkodj. Egyértelműsítsd, mit vársz tőle és lehetőség szerint motiváld. Pl. „Most fél óráig ne zavarj, hanem rajzolj, színezz, építs. Ha végeztem, kimegyünk a kertbe tollasozni.” (ha nincs kert, közös játék, társasozás is ugyanezt a célt szolgálhatja). Jól jön persze, ha van a tarsolyodban foglalkoztató vagy olyan játék, amivel tudod, hogy szívesen elvan fél óráig. Korábban már adtunk erre ötleteket >>> és innen >>> is tölthetsz le ingyenes foglalkoztatókat.

Legkisebbeknél: vond el a figyelmét!

Babáknál és kicsiknél a legtöbb gondot az okozza, hogy olyan dolgot vesznek kezükbe, amit nem kéne. Nem csak a veszélyes tárgyak okozhatnak gondot. Telefonhívás közepette, miközben a főnököd van a vonalban, épp elég idegölő tud lenni az ajándékba kapott xyolofon vagy kalapálós játék ütögetése is. A legjobb, amit tehetsz, hogy gyorsan a kezébe adsz valami olyat, amivel szintén szívesen szokott játszani és gyorsan tüntesd el szeme elől a nemkívánatos tárgyat.

Ovisoknál: félrevonulás!

Az ovisok már sokkal öntudatosabbak annál, mintsem ilyen egyszerűen le lehessen őket szerelni. Ráadásul komolyabb hadakozásra is képesek hisztirohamukban, amit gyakorló szülőként normál élethelyzetben is nehéz higgadtan viselni. Az ilyen szituációkban az egyetlen megoldás, ha mindenkinek adunk időt a lehiggadásra és arra, hogy visszaszerezze uralmát az érzelmei felett. Nyugodtan mondd neki: vonulj félre 5 percre és utána megbeszéljük. Több gyerek esetén, ne akarj igazságosztó lenni amikor egymást ütlegelik, és leüvölteni valamelyikük fejét. Ugyanúgy küldd őket a lakás átellenes pontjaira és utána higgadtan beszéljétek át, mi történt és simítsátok el a nézeteltérést.

Iskolások és nagyobbak: a megvonás nem működik

Normál élethelyzetben, nagyobb gyerekeknél, akik már képesek megérteni, hogy tetteiknek következménye van, végső mentsvárként működni szokott a megvonás (nincs több X-BOX-ozás, Fortnightozás stb.). Most azonban, amikor már amúgy is számos dologtól megfosztottuk a gyerekeket (nem találkozhatnak barátaikkal, nem focizhatnak stb.), csak növelné a frusztrációt, ha pl. megfosztjuk ez egyedüli társas interakciót biztosító eszköztől. Nem beszélve róla, hogy ugyanez az eszköz most a tanulást is szolgálja.

Kitalálhatsz azonban olyan egyszerű problémamegoldó ötleteket, mint a bocsánatkérő levél, rajz a tesónak, megbántott szülőnek. Bármily viccesen és gyerekesen hangzik, az ilyen apróság nem igényel erőfeszítést, nem kell miatta lemondani semmiről, ellenben időt ad végiggondolni a kiváltó viselkedést és azt is, „hogyan kellett volna”.

Tanulj meg engedni (legalábbis átmenetileg)

Előfordul persze, amikor a legjobb szándék ellenére semmi se használ. A gyerek nem csinálja meg, amit kérnek tőle, követelőzik, visszafelesel, csúnya szavakat vág szüleihez, és még fokozhatnánk. Nincs szülő a világon, akiben ilyenkor ne merülne fel a makarenkói pofon gondolata. A gond csak az, hogy egyrészt az erőszak óhatatlanul felbátorítja a gyereket az agresszív viselkedésre, ami ördögi kört eredményez. Másrészt az érzelmek ilyen szinten történő szabadon engedése, kivált több hetes összezártság után sokszor beláthatatlan következményekhez vezethet, nem beszélve a nagyobb, kamaszkorba lépő gyerekekről.

Ha el akarod kerülni, hogy egy kezelhetetlennek tűnő szituáció tettlegességig fajuljon gyermekeddel, legjobb, ha kilépsz belőle és engedsz, amíg mindenki lehiggad. Ez ugyan rövidtávon azt az érzetet keltheti gyermekedben, hogy ő nyert és viselkedése kifizetődő volt. Később azonban, amikor visszatér a higgadt légkör, nyugodt körülmények között elmagyarázhatod miért elfogadhatatlan, amit tett. És aztán jöhetnek a tiltások, megvonások és az örök harag karácsonyig ... :)

Cikkünkhöz felhasználtuk Jennifer E. Lansford, a Duke Egyetem fejlődés pszichológia professzorának gondolatait, tanácsait, akinek szakterülete a család és a gyereknevelés különböző kultúrákban.